A Nagybecskerek-Zsombolya (Veliki Bečkerek/Zrenjanin-Žombolj/Jimbola) keskeny nyomtávú vasútvonal építésének tervét 1894-ben dolgozták ki, amint azt egy Nagybecskerekből előkerült dokumentum bizonyítja, amely a tervezett vasútvonal útvonalán tett bejárás után készült. A terület növekvő gazdasági jelentősége miatt a megye elitje és arisztokratái, Rónai Jenő, Torontál megye főispánja, a Torontáli Helyi Érdekű Vasútak Részvénytársaság egyik alapítója és Csekonics Endre, a megye legbefolyásosabb földbirtokosa, a Torontáli HÉV Rt. igazgatótanácsának tagja támogatták az építkezést.
A vasútállomások fogadóépületei egységesek voltak, mivel szabványos típustervek szerint épültek. A helyi érdekű vasutak (HÉV) épületeit a Magyar Államvasutak szabványosított típusépületeinek felhasználásával tervezték, a „növekvő ház” koncepciója alapján. A szabványosított épületeket négy kategóriába sorolták, amelyek mindegyike azonos központi épülettestet és melléképületet tartalmazott. Ennek megfelelően a 4. kategóriájú fogadóépület alaprajzi területe megegyezett az 1. kategóriájú épület főépületének alapterületével. Az épületek bővítése az oldalhomlokzatok mentén, a sínekkel párhuzamos irányban történt. Csak a 4. kategóriájú épületek voltak egyszintesek, a másik három kategória típusépületei egyemeletes épületek voltak. Néhány esetben a Torontál helyi érdekű vasút tervei eltértek az előre meghatározott típustervektől. Az összes épületre jellemző emblematikus részletek a nyeregtetőbe épített körablak, valamint a nyílások körül és a sarkokon elhelyezett kőimitációk voltak.
A fogadóépületen kívül számos egyéb kiegészítő létesítmény is épült a vasútállomásokon: raktárak, műhelyek, víztornyok, kutak, kemencék, mosdók, őrházak, valamint a szinte minden állomáson megtalálható, kerttel is rendelkező vasutaslakások.
Az állomásokon a fogadóépületekhez helyi anyagokat, például téglát használtak. A díszítés, -többnyire kőutánzat- gipszből készült. A fogadóépületekkel szemben a melléképületeket gyakran fából építették, bár ez az anyag nem volt elterjedt ezen a területen.
Minden, a vasút mentén épült létesítményre készültek tervek, még raktárakra, kemencékre, kutakra és illemhelyekre is. Valamennyi épületnél jól felismerhető elveket alkalmaztak, mint például a szimmetria, a harmónia és az épületrészek arányai.
A második világháború alatt a keskeny nyomtávú vasút katonai/stratégiai jelentőséggel bírt, majd az 1950-es években a második aranykorát élte. Néhány év elteltével a vasúti közlekedés már nem volt nyereséges. Elemzések szerint a bevétel mindössze fele volt a vonal fenntartásához szükséges összegnek. Az utolsó személyvonat 1968. május 25-én indult el, míg a tehervonatok 1969-ig közlekedtek.
Ma, az egykori keskeny nyomtávú vonal mentén épült épületek aligha szimbolizálják a vasút egykori jelentőségét és a térség mindennapi életében elfoglalt helyét. Míg egyes korabeli állomásépületek üresen és lepusztultan állnak, másokat új célra hasznosítottak, például irodák, családi házak vagy raktárak kerültek kialakításra.
