Mokrin vasútállomás a történelmi Szeged – Nagykikinda – Temesvár vonalon található, amelyet 1857. november 15-én nyitottak meg a forgalom számára. A Párizs és Konstantinápoly között közlekedő híres Orient Express útvonalának egyik állomása volt.
Miloš Despotov történész szerint a vonat azért állt meg itt, hogy feltöltse a gőzmozdony vízkészleteit, mivel a víz Mokrinban volt a leglágyabb az egész útvonalon.
Az állomásépület a Monarchia vasúthálózatának bővítése során alkalmazott tipikus projekt séma szerint épült. Eltér a későbbi állomásépületektől, amelyeket a korabeli Torontál vármegye területén építettek.
Egyszintes téglaépületként épült 1860-ban, szolgálati helyiségekkel, váróteremmel és az állomásfőnök lakásával (Simić 2021: 51). Az épület hosszúkás téglalap alaprajzú, a hosszabbik oldala a sínek felé néz.
Az oldalszárnyak egyenként 5 tengelyes nyílásokkal rendelkeznek. A nyílások lépcsőzetesen süllyesztett sekély fülkékben helyezkednek el, amelyek felett boltöv található. A központi testet nem csupán sekély rizalit, de timpanon és nyeregtető is kiemeli. Ennek a középső tömbnek a sínek felé két nyílása van, míg a település felé egy, a főbejárat. A nyílások körül és az épület sarkainál a kőutánzat formájú díszítés idővel eltűnt, így ma sima vakolt homlokzatokat látunk. A sínek felőli oldalon az eredeti kerítés megmaradt. A felvételi épület belsejében megmaradt a vasútállomások eredeti, 19. századi berendezésének egy része. A legérdekesebb tér az egykori pénztárcsarnok.
A korábbi szabványok tartalmazták az állomás topográfiai adatait és a vasúti létesítmény egyedi kódját.
A felvételi épület homlokzatán táblák jelzik a tengerszint feletti magasságot (83) és a vasúti létesítmény kódmegjelölését (11920-31). E táblák eltávolítása büntetendő volt.
A szegedi forgalom 1944-ben szakadt meg, amikor a tiszai vasúti híd megsemmisült, míg Mokrin és Kikinda között a második világháború után is folyt egy ideig a forgalom. A komplexumhoz számos vasúti létesítmény tartozott. Néhányat újrahasznosítottak, és ma lakások céljára használják, míg mások, köztük maga a felvételi épület is, lassan pusztulnak. Az állomást a vasút bezárásakor magára hagyták, és a forgalom a mai napig nem indult újra. Ma már alig látszik a vasútvonal, a fogadóépület belsejét jórészt elbontották.
