Az Alföldi Kerti Gazdasági Vasutak (AKGV) Magyarország legjelentősebb keskeny nyomközű iparvasúti magángyűjteménye. Az AKGV története 1998-ig nyúlik vissza, mikor a békéscsabai Bohn téglagyár területén zajló bontási munkák miatt veszélybe került a 600 mm nyomtávú iparvasút egy szakasza. Az AKGV alapítójának családja ekkor vásárolt meg a téglagyártól két kibontott fordítókorongot, valamint annyi pályaanyagot, ami lehetővé tette egy kb. 50 méter hosszú kerti vasútvonal kiépítését a család hétvégi telkén. Még ugyanebben az évben, két vasúti kocsi beszerzését követően, azok tárolására kétállásos kocsiszín is épült.
2005-2006-ban a bezárt szentesi és békési téglagyárból további vasúti járművek és pályaanyagok érkeztek, és a békési téglagyárból került megvásárlásra az első AKGV mozdony is 2007-ben.
Ezekben az években jelentősen bővült a vasúti pálya is, illetve nagyobb publicitást kapott az AKGV ipari örökségvédő tevékenysége is. Ennek hatására további lelkes örökségvédők csatlakoztak az addig gyakorlatilag egyszemélyes vasúthoz. A nagyobb csapat révén újabb lehetőségek nyíltak mind a járműmentések, mind a vasútüzem fejlesztése terén, hiszen ami korábban akár fizikailag, akár anyagilag elérhetetlen vállalás lett volna, az közös erővel már megvalósíthatóvá vált (pl. pályabővítések, vagy a tolópaddal ellátott négyállásos motorszín építése).
2023-ra, az AKGV fennállásának 25. évfordulójára a gördülőállomány – mely alapvetően a megszűnt téglagyárak járművein alapul – 15 mozdonnyal és 85 kocsival elérte a 100 darabot, a pályahossz meghaladja a 150 métert. Az egykori hétvégi telek egy mini vasúti skanzenné alakult, mely alkalmas 600 mm nyomtávú iparvasúti járművek és infrastruktúrájuk működés közbeni bemutatására.
Az AKGV tagjai az iparvasúti járművek, műtárgyak mentése, üzemképessé tétele, felújítása és bemutatása mellett aktívan közreműködnek mind országosan, mind helyi szinten az ipari örökségvédelemben. Céljaik közt szerepel egy, a békéscsabai téglagyártás történetét bemutató interaktív kiállítás létrehozása az egykori bányatavak mellett, amely egy skanzenvasút kiindulópontjaként is funkcionálna, ezzel revitalizálva az immár közel négy évtizede sorsára hagyott, egykoron virágzó iparterületet.
