Az osztrák Államvasút-Társaságot (StEG, magyarul ÁVT) 1854-ben alapította egy pénzügyi konzorcium, amelynek élén Isaac Pereire párizsi bankár állt, és amelynek célja az volt, hogy az osztrák államtól megvásárolja az addig épített és üzemeltetett vasútvonalakat, majd fokozatosan bővítse azokat. Az osztrák-porosz háború 1866-os befejezése lehetővé tette, hogy az Államvasút-Társaság új, határokon átnyúló vasúti fejlesztésekre pályázzon: egy 1872-ben elnyert koncesszió birtokában az ÁVT megkezdte a Choceňtől Meziměstíig tartó vonal építését a kiváló vasúti mérnök Auguste de Serres-Wieczffinsky (1841-1900) irányításával. A vonal 1877-ben csatlakozott a porosz vasúthálózathoz, ahonnan az akkori Waldenburg (ma Wałbrzych, Lengyelország) területén lévő szénbányákhoz vezetett a vasút.
A meziměstí-i határátkelő állomás közel két kilométer hosszú vágánya még mindig egy háromszöget alkot, amelyen belül a porosz vasút javítóműhelyei épültek. A vállalat tervezőirodája, amelyet annak idején Karl Engler mérnök vezetett, minden építménytípusnál következetesen alkalmazta a szabványterveket, kivéve a meziměstí-i állomás tágas kialakítású felvételi épületét, mivel az az utasok vámkezelési helyéül is szolgált – és kétségkívül az állam egészét reprezentáló szerepet is betöltött.
Az építkezés 1876 júniusa és 1877 augusztusa között zajlott. A hosszúkás, egyszintes állomásépület két csarnokból áll, amelyekben az első és másodosztályú várótermek és éttermek kaptak helyet, középen egy kétszintes résszel összekötve. A termeket az épület utca felöli oldaláról egy nyolcvan méter hosszú, üvegezett verandán keresztül lehet megközelíteni, amely keleti végén egy magas, tágas csarnokhoz csatlakozik, ahol a jegypénztárak is helyet kaptak. Eredetileg ugyanilyen építmény állt volna az állomásépület nyugati végén is.
Ezt a szokatlan építészeti tervet valószínűleg Johann Oehm építész (1836-1905) készítette, aki 1873-ban már dolgozott Serres irányítása alatt a vállalat legnagyobb, Budapesten épült állomásának (a mai Nyugati pályaudvarnak) a tervén, ahol hasonló pavilonokat használtak az előcsarnok és az étterem számára.
Hasonló tetőszerkezettel ellátott előcsarnokot tervezett Oehm 1901-ben, a brünni központi pályaudvar 1903-1904-ben végzett bővítésének részeként.
Meziměstí nemzetközi forgalma azonban soha nem érte el a várt mértéket, és 1939-ben teljesen megszűnt. A másodosztályú várótermet 1947-ben színházteremmé alakították át, ahol napjainkban is rendszeresen fellép egy neves helyi amatőr társulat. 2008 óta -kérésre- egy kis magánmúzeumi kiállítás is látogatható, amely közvetlenül a nagycsarnokból érhető el.
