A 20. század elején Újvidék első vasútállomása a vasúti személy- és teherforgalom folyamatos növekedése miatt túlterhelté vált. Már nem lehetett többé hatékonyan megszervezni a vegyes személy- és teherforgalmat, valamint további mozdonyokat és tehervagonokat beállítani.
Ezért úgy döntöttek, hogy a teherpályaudvart és a raktárakat a város nyugati részébe költöztetik.
A rendezőpályaudvar tervét 1915-ben hagyták jóvá. A bécsi hadügyminisztérium és Újvidék városa 1916-ban kötött szerződést a rendezőpályaudvar építésére, majd 1918-ban megkezdődött a földek kisajátítása.
A fűtőház és a rakodótelep építése 1924-re datálódik.
A komplexum építészetileg legérdekesebb épülete a központi fekvésű, félköríves alaprajzú körfűtőház. Az épületet az évek során fokozatosan különböző, a rendezőpályaudvar hatékony működéséhez szükséges létesítményekkel egészítették ki.
A fűtőházat a funkcionális elrendezés jellemzi, amely tipikus a 20. század elején Európa-szerte épült hasonló jellegű vasúti létesítményekre.
Huszonkét sugárirányú vasúti vágány vezet a mozdonyok irányítását végző fordítókorongtól a körfűtőház belsejébe.
Mindegyik sínpálya egy-egy kétszárnyú fémkapun keresztül biztosít bejárást egy-egy jármű számára a vizsgáló csatornákkal ellátott 22 állásos fűtőházba.
A félkör alakú csarnokbelső meghatározó szerkezeti egysége az acélrácsos tető.
A külső falfelületet sekély kiülésű pilaszterek tagolják 22 szegmensre, amelyek mindegyike két nagy ablakot tartalmaz. Ennek az egyszerű építészetnek egy érdekes részlete a téglából készült csipkézett tetőpárkány.
Az új pályaudvar 1964-es üzembe helyezésekor a régi pályaudvartól meglehetősen távol lévő rendezőállomás megőrizte eredeti rendeltetését, mert az új vasúthálózatba jól illeszkedik. rendezőállomás funkcióját ma is ellátja.
