Besztercebánya (Banská Bystrica) új pályaudvarának építésére 1941-ben (a második világháború idején) írták ki a pályázatot. A pályázat nyertese Ján Štefanec építész volt, egy szimmetrikus kompozícióval. A két kétszintes szárny az utasfelvételi csarnok oldalain helyezkedett el. Ezekben az oldalsó szárnyakban a vasúti közlekedés eszközeinek, a személyzetnek és az utasoknak kialakított helyiségek voltak elhelyezve. A pályázati terv építészeti szempontból grandiózus volt. Az egész építészeti kompozíció hangsúlyos központi eleme – az utasfelvételi csarnok – 12 méter magas volt. A tervdokumentáció 1941-1945 közötti átdolgozása során azonban a fogadócsarnok végleges magasságát 10 méteresre csökkentették.
A módosított terv alapjaiban az eredeti pályázati javaslathoz igazodott. Bár a vasútállomás viszonylag komplex architektúrával rendelkezik (tekintettel a bonyolult működésre), a terv a funkcionalizmus szellemében készült. A végső terv is megerősítette az eredeti megoldást, miszerint az építmény egy vonalas épület, egy központi fogadócsarnokkal, melyet két hosszanti szárny fog közre.
A vasútállomás architektúráját elsősorban az utasfelvételi csarnok nagy tömege uralja, a főhomlokzatok városra és a vágányokra néző felületeivel. A homlokzatokat magas ablakok (összesen nyolc mező) tagolják, amelyeket oszlopok választanak el egymástól. Az ablaknyílásokon jelenleg a közép-szlovákiai városok történelmi eseményeinek témáját feldolgozó ólomüveg ablakok vannak elhelyezve. Az ólomüveg ablakok a város felé néző főhomlokzaton találhatók, a pálya felőli oldalról a fogadócsarnokot megvilágító ablakok csak dombornyomott üveggel vannak ellátva. A felvételi csarnok földszinti bejáratát a domináns előtető vonala emeli ki. Az állomás középső traktusa fehér travertin mészkő táblákkal burkolt. A vasútállomás előtti bejárati lépcső mindkét oldalán monumentális homokkőszobrok találhatók.
A fogadócsarnok falait csiszolt márványlapokkal burkolták. A padlón nagyméretű travertin járólapokat használtak.
A besztercebányai vasútállomás fogadócsarnoka belsejének a megvilágítását 8 magas ablak biztosítja. Eredetileg csak dombornyomott üveggel üvegezték őket, hogy szórt fény jusson a csarnokba. Helyükre 1959-ben művészi ólomüvegablakok kerültek a közép-szlovákiai városok, Besztercebánya, Selmecbánya (Banská Štiavnica), Breznóbánya (Brezno) és Zólyom (Zvolen) motívumaival.
Az ablakokat a városok történelmi nevezetességei (4 ólomüvegablak) és a II. világháborús felkelés végét, a felszabadulást és a szlovák népet ünneplő figurális motívumok jellemeznek a „Dicsőség a hősöknek 1944 – 1945” szöveggel (4 ólomüvegablak).
Az egész kompozíciót a szocialista realizmus szellemében tervezték és valósították meg, amely abban az időben mindenfajta művészet alapformája volt. A besztercebányai vasútállomás esetében azonban nem hat tolakodóan és a fogadócsarnok külső és belső terének természetes részét képezi. A művet három alkotó jegyzi, nevük az egyik ólomüveg ablak alján olvasható.
A vasútállomás homlokzatának szimmetrikus kompozíciójához igazodva a vasútállomás előtt két monumentális műalkotás – két életnagyságú férfi szobor – került elhelyezésre. Az első alak egy favágó, vele átellenes oldalon egy fémmunkás szobra látható. Mindkét alkotás szerzője František Gibala szobrászművész.
